Jacob Levi Moreno és Pető András

Pintér Gábor

A huszadik századi pedagógia, pszichológia, orvoslás két eredeti egyénisége, Pető András és J.L.Moreno a Bécsi Egyetemen ismerkedtek meg és kötöttek életre szóló barátságot. Az ausztriai évek után Pető hazajött Magyarországra, s megalapította a konduktív pedagógiát, Moreno Amerikába ment és ott kidolgozta a pszichodráma (és a szociometria) módszerét. Tanulmányunkban Pető és Moreno valós kapcsolatával és szellemi rokonságával foglalkozunk, előbb azonban röviden vázoljuk pályafutásukat, s az olvasó számára néhány sorban bemutatjuk a pszichodráma módszerét.


Jacob Levi Moreno munkásságának vázlata

Jacob Levi Moreno 1889-ben, Bukarestben született egy kereskedő család első gyermekeként, később még 5 testvére születik. 1895-ben a család Bécsbe költözik, ahol Moreno mintegy harminc évig él. A család ugyan Berlinbe, majd Chemnitzbe kerül (1905, 1906), ő az osztrák fővárosban marad. 1909-ben kezdi meg tanulmányait a Bécsi Egyetem filozófia szakán, de egy év múlva vált és végleg az orvosi fakultást választja. Az ifjú haladó értelmiség meghatározó egyéniségévé válik. Szakmai érdeklődése a pszichiátria szempontjából is meghatározó helyen él: a születő tudományos pszichoterápia Bécse is ez: itt alkot Freud, Adler, majd Frankl is. 1917-ben szerez orvosi diplomát, de szinte polihisztorként ismerik: verseket ír, irodalmi újságot szerkeszt ( Démon, 1918), megalapítja a Stegreiftheatert (Rögtönzések Színháza). Foglalkozik gyerekekkel, fiatalokkal, prostituáltakkal, menekültekkel, háziorvosként is dolgozik (Bad Vöslau).

1925-ben New Yorkba megy, ahol pszichiáterként megalkotja és továbbfejleszti a pszichodrámát, s összekapcsolja azt a szintén általa kidolgozott szociometriával, a csoport emocionális mélystrukturájának megragadására alkalmas módszerrel. A kettő kölcsönhatásban történő diagnosztikus és terápiás alkalmazását tekinti csoportpszichoterápiának, ( ezt a fogalmat is ő definiálja 1932-ben).

1936-ban Beaconban, a New York városától mintegy negyven kilométerre fekvő, csendes községben megalapitja pszichiátriai magánszanatóriumát, az ahhoz kapcsolódó terápiás színházzal (Beacon Hill Sanitarium). Itt fôképp pszichotikus páciensek pszichodráma terápiájával foglalkozik.

Ugyanakkor elméleti munkát végez, aktivan publikál, több folyóiratot is utjára indít ("Sociometry", késôbb "Sociatry", "Group Psychotherapy", "Group Psychotherapy and Psychodrama"). A pszichodráma mai formája itt, Beaconben alakult ki a terápiás gyakorlat és a folyamatosan fejlődő elmélet alapján. Ugyanakkor a szanatórium keretében beindult a pszichodráma képzés is, s a világ távoli pontjairól is érkeztek -hónapokra vagy évekre- szakemberek, hogy Morenotól tanulhassanak.

Később Moreno megalapítja az "American Society of Group Psychotherapy and Psychodrama"-t, később az "International Association of Group Psychotherapy"-t, amelyek ma is a csoportpszichoterápia legfontosabb szakmai képviseletei. Moreno 1974-ben bekövetkezett halála után művét a ma is élő és tanító Zerka Moreno, valamint tanítványai folytatták: mindegyik földrészen elterjesztve a pszichodrámát. Érdekes tény, hogy a nagy mester földi maradványainak végső helye mégsem Amerika lett: az Osztrák Irodalmi (!) Társaság megbecsülése jeléül a bécsi temetőkertben díszsírhelyet ajánlott fel, nagy irodalmárok nyughelye mellett. Bécsben, ahol Moreno a pszichodrámát megálmodta... A bécsi sírkövön német nyelven ez a felirat áll: "J.L.Moreno..., aki örömöt és nevetést vitt a pszichiátriába.".

Pető András munkásságának vázlata

Pető András 1893-ban, Szombathelyen született, középosztálybeli, kereskedő családba, amelyben első gyermek, később két testvére született. A szombathelyi iskolás évek és a gimnáziumi érettségi után a Pester Lloyd-hoz kerül, ahonnan Bécsbe küldik újságírást tanulni. 1911-ben be is iratkozik az egyetemre, de meglepő módon a medicinát választja. Izgalmas világba csöppen, a fiatal szellemi elit tagja lesz, sokat időt tölt értelmiségi menekültekkel, neves irodalmárokkal, többek között Kassák Lajossal és Németh Andorral. Ő maga is ír novellákat és dramatikus alkotásokat. Pető 1921-ben szerez orvosi diplomát, előtte és az követően számos egészségügyi intézményben dolgozik (Grinzing , Bécs, Grimmenstein, Semmering, Alland, Bad Kreuzen, Steinhof, Mauer, ismét Bécs), több helyen vezető beosztásban is. Szakmai érdeklődése a tüdőgyógyászat irányából az ortopédia, majd a mozgásterápia felé halad. Később egyre inkább orvos-szakíróként ismerik.

1939-ben tér haza Budapestre, ahol gyermekek mozgásterápiájával kezd foglalkozni. Kitartó törekvései nyomán megalkotja a konduktív pedagógiát és annak intézményeit. (Gyógypedagógiai Nevelőintézet Kísérleti Mozgásterápiás osztálya,1945, Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Mozgásterápiás tanszék, 1948, Országos Mozgásterápiás Intézet, 1950, Mozgássérültek Nevelőképző és Nevelőintézete, 1963). A konduktív nevelés Pető szándékainak megfelelően az egészségügy helyett az oktatásügy részévé válik. Megkezdődik az országos hálózat kiépülése. 1963-ban Pető és munkatársai beindítják a hivatalos konduktorképzést, megindul a módszer iránti nemzetközi érdeklődés. Pető András kitartóan és eredményesen dolgozik egészen 1967-ben bekövetkezett haláláig. Szellemi örökségét, művét tanítványai folytatják. A konduktív pedagógiai gyakorlat és képzés, mint ismeretes azóta is intenzíven fejlődik, minőségében és volumenében egyaránt. A képzés főiskolai rangra emelkedett, a gyakorlat a világ számos pontjára eljutott és folyamatosan terjed tovább.


Pető és Moreno kapcsolata

Pető és Moreno, ahogy az élettörténetekből is látszik, kortársak voltak. Pető 4 évvel volt fiatalabb, s két év eltéréssel ugyanabban az időben kerültek a Bécsi Egyetemre, ahol jó néhány évet ugyanazon a szakon , a medicinán töltöttek el. Talán a Bécsben akkortájt fellelhető inspiráló hatások vezettek el barátságukhoz, amely életre szólónak bizonyult. A bécsi évek egy részében együtt is lakott a két jó barát, akiket sajátos polihisztorságuk, irodalmi, filozófiai érdeklődésük sokkal inkább összekapcsolt, mint az egyetemi közös stúdium.

Az egyik érdekes közös szál a bécsi gyermekekkel történő foglalkozás volt. Moreno az Augartenben, később más közparkokban is, az ott játszó, általában nehéz sorsú gyermekeknek történeteket mesélt, játszott velük. Egyre többen sereglettek köré, Moreno szokása szerint egy fa törzséhez támaszkodott, a gyerekek két-három, majd több koncentrikus körben ültek. Később saját életük epizódjait játszatta el velük. Ebben a tevékenységben Pető is társa volt. A pszichodráma ősének nevezhető sajátos „drámák” csökkentették a gyerekek agresszióját, növelték problémamegoldó képességüket.

Igen jelentős az őket összekapcsoló másik szál is. A tízes évek elején megalapították –játékos komolysággal-, mintegy kultuszt, az „encounter vallását”. Ennek kézzelfogható következménye lett 1914-ben, hogy 5 fiatal egyetemista (Moreno, Pető, Ch.Kellmer, H.Feda, H.Brauchbar) létrehozta a „House of Encounter”-t, amelyet kitalálói az új emigránsok és menekültek segítésére részére terveztek. A jelszó: ”Gyertek hozzánk minden nemzetből, menedéket adunk nektek.” Munkájuk során segítettek állást keresni, dokumentumokat kitölteni, információt adni. A „House of Encounter” mint közösség is működött, amelyben minden nap késő éjjelig beszélgettek, vitatkoztak, együtt voltak sok humorral és énekléssel. Egyre többen csatlakoztak hozzájuk. A bécsi évek a háború alatt részben megszakadtak. Érdekes adat, hogy kettejük közül Moreno került Magyarországra, (mint a Monarchia részére), egy szolnoki menekülttáborban medikusként Erdélyből érkező menekülteket látott el. Az egyetemi évek később folytatódtak, mindketten megszerezték diplomájukat. Moreno 1925-ben, Pető pedig 1939-ben hagyta el Ausztriát.

A kapcsolat, amennyire ez a politikai szituáció miatt lehetséges volt, levelezés útján folytatódott, hol angol, hol német nyelven. Pető levelei a Moreno hagyaték részeit képezik, a levelezés másik része nemsokára kutathatóvá válik Budapesten, Hári Mária kéziratanyagának rendezése nyomán. A Moreno Gyűjtemény a Harvard Egyetem Orvosi Karán található (Francis Countway Library of Medicine, 10, Shattuck street, Boston, 02115, Massettchusetts), ahová 1993-ban Zerka Moreno személyes ajánlásával magam látogattam el. A Gyüjtemény összesen 2002 (!!!) vastag irattartót tartalmaz, mindegyikben rengeteg anyaggal (akár száznál is több dokumentum egy irattartóban): cikkek, levelek, filmek, folyóiratok, személyes és családi dokumentumok, külföldi kapcsolatok anyagai: Moreno és mások által kézzel, írógéppel írt és nyomtatott dokumentumok sokasága. A kétezerből mindössze néhány dossziét tudtam átnézni. A magyarországi vonatkozásokkal három dosszié foglalkozik (No. 1148-1150). Hárdi, Noszlopi, Völgyesi és mások levelei, dokumentumai szerepelnek.


A leggyakoribb név azonban Petőé, később Hári Máriáé. Pető Andrással folyamatos a levelezés az első levélváltásoktól Pető haláláig. Megdöbbentő volt számomra Pető kézírását látni a régi, húszfilléres ("csuklós villamosos") bélyeggel ellátott, sárga nyílt levelezőlapon, látni feladóként írott pesti címét, Bostonban szembesülni magyar nyelvű gyászjelentésével. A levelezésben a barátság mély és intenzív érzelmi szálait fedezhettem fel mindkét részről. E mellett az Amerikába menő levelek politikai kontrollja miatti, konkrétumokat kerülő, utaló stílus érezhető. Pető hosszabban számol be munkájáról, az új, konduktori szakmáról, elküldi cikkeit. Szívesen emlékezik a közös bécsi évekre. Nyíltan kifejezi, mennyire szívébe zárta barátját és annak családtagjait. Örömét fejezi ki, hogy Pető „zseniális módszere” már Angliában is sikert aratott. Moreno kapcsolatot keres Pető számára amerikai mozgásterápiás intézményekkel. Később aggódását fejezi ki Pető megromlott egészségi állapota miatt. 1963-as budapesti látogatásuk után így ír: „Kedves András! Szavakkal nem is tudom kifejezni mély hálámat Neked és budapesti jó barátaidnak. A legszemélyesebb üdvözletem küldöm elsősorban Hári Máriának és annak a lánynak, aki Jonathannal foglalkozott. Remélem, a szakmai programod már jó úton van. Most már jobban megértem problémáidat…” . Közvetlenül Pető halála után pedig így ír levelében: "A legjobb barátaim egyike volt, felejthetetlen ember! … J.L.Moreno".

Moreno 1963-ban, Pető meghívására járt Budapesten. Az utazást többek között Hári Mária levelei és szervező munkája készítették elő. Útjára felesége, Zerka, s kisfiuk, Jonathan kísérte el. Moreno előadást tartott a Tudományos Akadémián, az MTA Kistermében, a Szociológiai Intézet szervezésében. Mérei Ferenc visszaemlékezése szerint a lappangó humorral átszőtt szociometriai témájú előadás tolmácsa a filozófus Heller Ágnes volt. Érdekes epizódot is említ: Moreno a téma illusztrálásaképpen egy, a szélen ülő, magányos embert kiválasztott, s jellemezte helyzetét (pl.látszik rajta, hogy nem vesz részt eléggé az életben, vágyik a kapcsolódásra...). Az illető Bibó István (politikus, egykori miniszter) volt, aki éppen nemrég szabadult a börtönből. A sikeres tudományos szereplés után Moreno másik előadása a Neurológiai és Pszichiátriai Társaság keretében zajlott. Sok informális találkozásra is sor került, nemcsak Petővel, hanem példaképpen a Gellért Szállóban Szalay Sándor szociológussal és Mérei Ferencel is.

Pető halála után a kapcsolat Hári Máriával folytatódott, a levelezést később Moreno özvegye, Zerka is folytatta. Hári Mária az Intézet főigazgatója lett, Zerka Moreno a világ megannyi pontján képviselte és tanította a pszichodrámát.

Tanulmányom következő bekezdésében engedjék meg, hogy szükségképpen egy kissé személyesebb hangvételt használjak! Magam pszichodrámával foglalkozó szakemberként ismertem meg Zerka Morenot a nyolcvanas években, meghívására meglátogattam Beaconben, szakmai és személyes, folyamatos kapcsolat alakult ki közöttünk. Jó néhány évvel később, ettől teljesen függetlenül lettem a budapesti Pető Intézet főiskolai tanára. Hári Mária gyakran beszélgetett velem Morenoékról. Azzal is megtisztelt, hogy tantárgyán belül a csoportpszichoterápiás fejezetet én taníthattam. Az időközben megalakult Magyar Pszichodráma Egyesületnek (amelynek akkoriban elnöke voltam) Kozma Gyuláné főigazgató engedélyével a Kútvölgyi úti épület adott otthont. Később egyesület hivatalos meghívására Zerka Moreno 1998 őszén Budapestre látogatott. Az akkor 82. életévében járó asszony teljes munkabírással pszichodráma workshopokat tartott. Amikor fogadtam a repülőtéren, arra kért, hogy a szállása helyett elsőként a Gellért teraszára menjünk, ott akarta kezdeni (folytatni…) budapesti látogatását. 35 év után kristálytisztán emlékezett a helyre, az asztalra, ahol Morenoval, Petővel, Hári Máriával ültek és többek között a konduktív pedagógia helyzetéről beszélgettek.

Másnapra sikerült megszerveznem Zerka Moreno és Hári Mária találkozását, amelyre a Kútvölgyi úton, a Doktornő kis szobájában került sor. A kezdeti izgalmas, kissé feszült pillanatok után feloldódott a hangulat, s láthatóan nagyon örültek egymásnak, a viszontlátásnak. Hosszan beszélgettek kettesben. Utána közösen néztük végig a házat. Vendégünk pattanásig feszülten figyelt, úgy kérdezett, mintha gyakran járt volna itt. „Mindent” értett elsőre, ami itt történik. A legjobban a gyermekambulancia mamás csoportjai tetszettek neki, mert itt a szülő is közvetlenül tagja a „teamnek”. Talán azért, mert így volt ez Beaconben is ( Zerka 1941-ben pszichiátriai beteg nővérét kísérte el Európából Morenohoz és először az ő kezelésében mint családtag volt munkatársa). Budapestről történő elutazásakor legjelentősebb budapesti élményének a Pető Intézeti látogatást tartotta. Zerka ma is aktívan dolgozik, Virginiába, Charlottesvillbe költözött fia, Jonathan Moreno (bioetika professzor) és családja közelébe.

Hasonló vonások Pető és Moreno rendszerének emberképében és gyakorlatában


Pető és Moreno pályájuk meghatározó szakaszában egyazon közegben éltek, ráadásul szoros baráti közösségben fejlődtek. Gondolkodásuk, szemléletük közös vonásai részben a századelejei Bécs nyomai, főképp az itt induló lélektani iskolák hatása révén. Közös jellemzőjük nyitottságuk, szuggesztív, összetett karakterük, polihisztori adottságaik, irodalmi vénájuk, valamint különleges szociális érzékenységük. Pályájuk elején közös a nehéz sorsú gyermekek iránti érdeklődésük, amely a későbbiekre nézve meghatározó jelentőségű. Az elesettek legkülönfélébb típusaira sajnálkozás helyett különös kreativitással reagálnak. Mindketten orvosok, akik a teljes emberrel integráltan foglalkoznak: a a testtel és lélekkel egyaránt. Végül is életművében Pető inkább a test problémáira koncentrál, de oly módon, hogy maximálisan figyelembe veszi a lelki működéseket, Moreno pedig a lélek, a pszichikum diszfunkcióira figyel, bevonva a kezelésbe a testet, a mozgást, a cselekvést. A csoport mindkettőjüket különösen izgatja, s origóvá válik: mindvégig megmarad a csoporthatásokba vetett hitük és a fejlesztés csoport-hangsúlya.

Mindketten kozmikus perspektívában gondolkozva originálisat és maradandót alkottak. Ehhez óriási megküzdési erőre volt szükség: Pető a sajátos magyar állami viszonyok között folytatta küzdelmét , Moreno az amerikai demokratikus társadalomban, ezen belül a hagyományos pszichiátriai szemlélet ellenében is. Mindkét rendszer elterjedt a világ számos országában, formális-informális hálózata révén tömegekhez jut el, s hivatalosan is elfogadottá vált: a konduktív pedagógia, mint speciális pedagógia, budapesti „forrásközponttal”, a pszichodráma, mint (a pszichoanalízissel és más irányzatokkal egyenértékű) pszichoterápiás irányzat, mára azonos amerikai illetve európai súlypontokkal. Mindkettő akkreditált része a magyar felsőoktatásnak is.

A konduktív pedagógia és a pszichodráma emberképében teljesen hasonló vonások fedezhetők fel. Az ember elsősorban cselekvő, aktivitásban élő és azáltal fejlődni képes lény, akire alapvetően a spontaneitás és kreativitás jellemző, aki csak kapcsolataiban tud létezni. Fontos az ember holisztikus felfogása, szabadságának különös tisztelete, a másság értéke és megbecsülése, az egyén és a csoport fejlődésébe vetett végtelen bizalom, az eltérő egyéni fejlődési utak hangsúlyozása. A felelősség a másikért, de a felelősség megfelelő mértékű átadása, visszaadása is.

A Pető illetve Moreno által kidolgozott rendszerre pedig közösen jellemzőek azok az elvek, amelyet külön-külön is a legfontosabbnak tartanak: Pető fogalmával az ortofunkció elérése, az akciós tanulás,: a szakemberre és a „kliensre” egyaránt vonatkoztatható kreativitás szükségessége. Érvényes a szükséges és elégséges beavatkozás elve : a rávezetés (kondukció) – a direkt beavatkozás tiltása mellett, a célok anticipációja, az intenció fontossága, a motiváció középpontba állítása, a játékosság felhasználása. Mindvégig megmarad a csoport-hangsúly és a szakemberek megfelelő team-munkájának fontossága.

(Eredeti változata megjelent angol nyelven: Conductive Education, 2004)


Irodalom:
Forrai J.: Memoirs of the Beginnings of Conductive Pedagogy and András Pető. Új Aranyhíd Press, Budapest, Foundation of Conductive Education, Birmingham, 1999
Hári M.: A konduktív pedagógia története MPANNI, Budapest, 1997
Hári M., Horváth J., Kozma I., Kőkuti M.: A konduktív pedagógiai rendszer működésének alapelvei és gyakorlata. Nemzetközi Pető Intézet, Budapest, 1991
Marineau, R.F.: Jacob Levi Moreno. Fater f Psychodrama, Sociometry and Group psychotherapy, Tavistock /Routledge, London/ New York, 1989
Mérei F.: Moreno Magyarországon. In: Pszichodráma, 1., 12.o., 1991
Pintér G.: A pszichodráma világa. Pszichoterápia 4,, 185-189.o., 1995
Pintér G.: Moreno-Gyűjtemény a Harvard Egyetemen. Pszichodráma, 12., 37-43.o., 1999

bergama5.jpg
Vissza ez elejére