KLÁRI ÉS A „MESTERKURZUS”

P.G., 2004

GALLUSKLÁRI

Klári

(1946-2004)

„...osztani magad - hogy így sokasodjál;
kicsikhez hajolni - hogy magasodjál;
hallgatni oket, hogy tudd a világot,
róluk beszélni, ha szólsz a világhoz.
Széjjelszóródni - eső a homokra -
sivatagnyi reménytelen dologra,
s ha nyár se lesz tőled - s a táj se zöldebb:
- kutakká gyűjt a mély: - soká isznak belőled!"
(Váci Mihály: Eső a homokra)

Huszonnégy év :együttszakmában és igaz barátságban. Több, mint száz közös munka folyamatosan: nincs egyetlen olyan rövid időszak sem, amikor legalább egy közös csoportunk, munkánk ne lenne. Sokszor öt-hat közös vállalás párhuzamosan…Állandó sharing és feedback , csaknem mindenről.Szerepben elképzelve számomra(a kisajátítás bármilyen igénye nélkül) leginkább testvér, nővér. Azóta is pótolhatatlan...

Klári és Gábor

Közös pszichodráma tanítványaink igénye hozta létre Kláriban és bennem 2000 tavaszán azt az ötletet, hogy tematikus workshop sorozat elindítására lenne szükség, amelyfőképp végzett dramatikusok részére kínálna továbbfejlődési lehetőséget. Már akkor széles témaválasztékú, hosszú sorozatban gondolkodtunk.Csaknem fél év alattsok ötletünk összegyűlt, de hátra volt még az elnevezés, - s ez nem is volt könnyű. A műhely, workshop és a mesterkurzus elnevezések maradtak a listán, amikor a döntés közelébe kerültünk. A műhely elnevezésnek az egyesületen belül már hagyománya volt és ezt tiszteletben kívántuk tartani. A workshop nyelvi idegensége miatt nem tetszett. A mesterkurzus pedig túl komolynak tűnt. Aztán, ahogy azóta ezt már sokaknak elmeséltük, Klári egy közös csoportunk reggelén azzal fogadott, hogy sokat gondolkodott ezen s most egyértelműen aztérzi, mégis elvállalhatjuk ezt az elnevezést és az ezzel járó felelősséget, hiszen mindketten 20 éve vezetünk csoportokat, már 15 éve dolgozunk együtt, lassan már tényleg mi vagyunk „az öregek”…

Három és fél év…huszonnégy témakör

Így aztán 2000 végénútjára indítottuka „Pszichodráma Mesterkurzust”, amelyet a következőképpen hirdettünk meg: „…témacentrikus pszichodráma sorozat , -pszichodráma asszisztensek, felsőfokú képzésben résztvevőkés végzett dramatikusok részére… Célunka pszichodrámában rejlőkülönféle lehetőségek, módszerek mélyebb feltárása, megértése, elméleti hátterük tisztázása, egyes technikák, megvalósítási módok gyakorlása. Mindez hiteles sajátélményű drámamunkaalapján válik lehetővé.” Az első alkalomra 2001.januárjában került sor. Helyszíne a lipóti „Vadaskert” szép, tágas alagsori terme lett, ahol amúgy is minden közös budapesti csoportunk futott. Később munkánk a Nyitott Műhelybe helyeződött át.

A munka szervezési része egyre nagyobb volumenű lett, ebben párjainktól kaptunk egyre növekvő segítséget. Miklós címezte a borítékokat, Barbara gépelte a körleveleket, Miklós a fénymásoló üzletbe járt, Barbara megválaszolta a leveleket, telefonon érkező kérdéseket. Köszönet nekik azért a sok éves, „láthatatlan” (számunkra persze nagyon is érzékelhető) háttérért, amely nélkül nem tudtunk volnaa lényegre, a tartalomra, egymásra mint vezetőtársra fókuszálni!

A több, mint három esztendős közös munkánkban24 témában dolgoztunk, egyenként 10 illetve20 órás időtartamban,összesen 33 napon. A témák jól jelzik Klári széleskörű érdeklődését, kreativitását, ezértösszefoglalom őket (a hasonló témavariációk ismétlésének elhagyásával):

Összesen több, mint 150dramatikus szakember vett részt a munkában. Volt, aki csak egyszer jött el, volt, aki csaknem mindegyiken részt vett.A legnagyobb érdeklődésre számot tartó témák a Veszteségek, a Szexualitás, a Pénz és a Krízisek voltak. Klári kedvencei pedig a Generációk, a Veszteségek és talán a Csoportdinamika. A szervezés egyre nagyobb feladatot jelentett,ennek jelentős részét azután a háttérbenhozzátartozóink vették át, sok köszönet érte!

Kihívás


A Mesterkurzus vált szakmai életünk legkomolyabb folyamatos kihívásává. Minden alkalomra sokat készültünk külön és együtt, tartottunk brainstormingot és elméleti egyeztetést, terveztünk, beszélgettünk. Általábanaz időtöbbszörösére isjutott volna tartalmas program. Minden munkanap, ha csak tehettük, együtt reggeliztünk, hogy ezzel is egymásra hangolódjunk. Klári minden egyes mesterkurzus-reggelen nagyon izgult(ellentétben más csoportmunkáival), hogy jól sikerüljöna nap. Kiemelten fontos volt számára a minőség és ezt példátlan és példás! tenni akarással képviselte is minden percben.

Minden alkalommal igyekeztünka következő elemek mindegyikét megvalósítani a csoporton: közös warming up, motivációk tisztázása, csoportos sajátélmény a témában, egyéni sajátélmény(inkább a rövidebb játékok lehetőségével, de néha kivételt kellett tennünk), kapcsolódó elmélet – (általában több iskola szemszögéből és a sajátélmény után, kognitív keretet adva), azután pszichodráma vezetési és technikai megfontolások, vezetési gyakorlat a végzett dramatikusokbevonásával (sokszor paralel kiscsoportokban), szupervízió.Klári a sajátélményű játékok mellett az elmélet és gyakorlat „összehozását”, a fejlődéslélektani szempontok kiemelését és a szupervíziós részeket kedvelte leginkább. De mindketten „mindenesek” voltunk. Sokszor közösen, ötleteinket vagy mondatainkat egymáséba öltve találtuk meg a megoldást.

A visszajelzések alapján módszertani szempontból egyik „újításunk”bizonyult leghasznosabbnak. Ebben egyikünk sajátélményű játékot vagy szupervíziót vezetett, másikunk pedig a vezető háta mögött járva (természetesen nem folyamatosan) kihangosította annak lehetséges gondolatait, ambivalenciáit, a benne versengő variációkat, döntéseit, vagy az éppenzajló technika vagy jelenet kiválasztásának okait. Mindez persze csak ezekben a„profi” csoportban lehetséges, itt nem okozott zavart. A speciális hátsó hang leggyakrabban stimmelt, mindkét szereposztásban... Igen, sokszor tapasztaltuk az évek során, hogy szavak nélkül is pontosan értjük egymást.

Álom és krízis

A Mesterkurzus sorozat egyik első eleme 2001 februárjában az álmokról szólt, s ezmintha leképezte volna, hogy mindez azálmunk, közös álom, amit meg szeretnénk valósítani. Mindez valóra is vált az évek során,s ebben a folyamatbanmindig hálásan gondoltunk a csoportok tagjaira, akiktőlolyan sok impulzust és segítséget kaptunk. Mindig értékekkel gazdagodtunk, magunk is sokat tanultunk és változtunk. Az utolsó alkalom 2004 április elején sorsszerűen a„Krízisek” témában zajlott, ahol Klári már komoly fájdalmakkal küszködött, teste igazi krízisben volt, lelke azonban nem eszerint működött: a színpadon teljesen kivirulva játékot vezetett, krízist kezelt, szupervíziós segítséget adott. Ugyanúgy kitartott, mint bármikor máskor…Köszönöm, köszönjük!

„KLÁRI, a Mester”

A huszonötödik Mesterkurzus alkalmat sajnos már egyedül kellett megterveznem. Ez volt mindegyik közül a legnehezebb:sokáig csakkétség és bátortalanságvolt bennem.. Októberben éreztem magam először képesnek arra, hogy kifelé is kezdeményezzem. Többektől kaptam bíztatást és erősítést ehhez, köszönet érte! Elsősorban feleségemnek, aki a támogató hátteret biztosította, de konkrétan, házigazdaként is segített. Mindazoknak küldtünk meghívót a tervezett egész napospszichodramatikus együttlétre, akik a három és félév alatt a worshopokon megfordultak. Most én izgultam nagyon, jobban, mint Klári annakidején. Ebben nagy segítséget jelentett, hogy soktámogató, emlékező levelet, telefont, üzenetet kaptam válaszképpen tanítványainktól.

Erre a különleges alkalomra végül ismintegy harmincangyűltünk egybe. Dramatikusan kerestük, ki hogyan volt alkotó részese ennek a folyamatnak, ki mit kapott, mit tanult a Mestertől. Kerestük a választ: hogy vihető át a szereteta túlsó partra, hogy vihetők tovább a ránk bízottak felé azok az értékek, amelyeket megtapasztalhattunk. Kerestük és találtuk Klárit és hatásait magunkban, egymásban, ebben a szakmai közösségben. A munka tervezésekor óvatos voltam Klári lehetségesmegjelenítési módjait illetően. A csoport végül sokkalbátrabbvolt: a szimbolikus és identifikációs lehetőségekentúl Klárit szerepben is folyamatosan megjelenítette. Sok fontos képet láthattunk róla, amelyekben valaki számára meghatározó volt személye, amelyekben segített, tanított, vagy egyszerűen jelen volt, ahogycsak őtudott jelen lenni.


Két dolgot tudok most megosztani veletek közös élményeinkből. Az egyik a Klárival történtidentifikációk sorozataegy játékban, a másika gyógyító mesék füzére.Az első álljon itt magyarázat és a teljesség igénye nélkül, úgy, ahogy az a pszichodrámában elhangzott.

„Klári üzenetei”

- Csináld! Csináld! Ott a helyed!
- Maradj benne az érzésben!
- Varázsolj!!!
- Érezd meg a testedben!
- Hát, mi már nem is kellünk ide…Tudjátok Ti ezt!
- Nagyítsd föl a mozdulatot!
- Meg tudjátok csinálni!
- A kovezetőnek az is dolga, hogy hozzon zsepit!
- A takaró nem arra kell, hogy betakarjuk, hanem, hogy szétválasszuk (…) !
- A rítusok fontosak az életben!
- A saját magad természetességével vagy elfogadható
- Tudod ezt Te! Ne hülyéskedj!
- Ezt ő így nem érti, most úgy mondd, hogy értse!
- Tedd ki! Vidd ki! Verd el!
- Miért cipeled ezt?...
- Meddig akarod ezt csinálni?
- Figyeld a protagonistádat, nézz a szemébe, tartsd a távolságot!
- Ha a háta forró, akkor felmelegedett…
- Ne akarjatok mindent megúszni, mert nem lehet mindent megúszni!
- Ne légy mártír!
- Csináljatok már valami emberit, agyatokra ment a pszichológia!
- Engedd meg magadnak!
- Az emberségesség fontosabb, mint a szakmai szabályok!
- Megbocsátani csak akkor lehet, ha előtte elismertem, hogy haragszom!
- Legyél már bölcs, nem kell mindent szóvá tenni!
- A gyász idejét nem lehet megúszni!
- Ezen a színpadon mindennek helye van, a transzcendensnek is.
- Örülök a boldogságodnak, megérdemled, megdolgoztál érte!

 

Gyógyító mesék


Arésztvevők a csoportmunka meghatározó szakaszában három kiscsoportban gyógyító meséket írtak egy olyan „képzeletbeli” közösség tagjai számára, akik váratlanul elveszítették mesterüket. A meséket a szereposztás elkészítése után mindhárom csoport el is játszotta. Acsoporttagok beleegyezésével rövid összefoglalásbanelmondhatom most e mesék tartalmát. Ezt emlékezetből teszem, a pontosság ezért nem lesz tökéletes, s a hőfokot még csak érzékeltetni sem lehet. A mesék minden lényeges eleme (emberek, állatok, forrás, csizma, stb.) szereplők révén, pszichodramatikusan jelent meg. A lejátszás a megírt mesék alapján, részben rögtönzéses formában történt.

A forrás


Az állatok (pacsirta, teknős, nyuszi, mókus…)szívesen jártak az erdőben található forráshoz. Bővizű volt, tiszta, jóízű, még pancsolni is lehetett benne . Még azemberek is innen hordták az ivóvizet a faluba. Egy nap aztán észrevették, hogy a forrás vize apadni kezd. Nagyon megijedtek, és be is következett, amitől féltek: a forrás hirtelen teljesen kiapadt. Nagyon kétségbeestek mind az állatok. Nagy szomorúságukban a forrás köré gyűltek, együtt szomorkodtak, hallgatták a pacsirta gyönyörű, szívszorongató fájdalmasan szép énekét, amit keserűségében énekelt. Mígnem egyszer csak valakinek eszébe jutott, mi lenne, ha megpróbálnának újra vizet keresni, újra forrást fakasztani valahogyan. Az állatok kezdtek újra feléledni szomorúságukból, újabb és újabb ötletek jutottak az eszükbe, honnan is szerezzenek újra vizet. Az egyikük kutat fúrt, a másik gyűjtötte az esőcseppeket, a harmadik a reggeli harmat cseppjeit hozta el. Volt, aki a sziklából próbált vizet fakasztani. Egyik állat megpróbált egy másik patak vizéből átjuttatni néhány cseppet az új, közös forrásba. A sok apró kéz, szorgos munka, a közös akarat végül meghozta gyümölcsét: a forrás újraéledt. Az állatok ismét körülállták az immár új életre kelt vizet, és ünnepeltek. Ünnepelték, hogy közös erőfeszítésük mindannyiuk örömére válhat:újra lehet inni, élni az erdőben…

A cipészműhely

A cipészműhelyben összetalálkoztak mindazok, akiknek valamilyen cipőre volt szükségük. Itt volt például Hamupipőke, aki cipője párját szeretné,János, a szegénylegény, akinek hétmérföldes csizma kell. Mary Poppins egy díszeset szeretett volna, a Hóember pedig még a tavasz beköszönte előtt feltétlenül akart egy igen tartós vascsizmát. Cipőanyag, félig kész cipő is akadt bőven, még félkész hétmérföldes csizma is. Mindenkinek másféle cipőre, javításra volt sürgősen szüksége. A műhelyben ugyan serényen dolgoztak (Nyúl anyó, Ali segéd,…), s itt volt Lalla varázslólány is. Az egyes részmunkák jól is mentek, de a részek összevarrása sehogy sem sikerült. Ehhez csak a Mester értett , akit azonban mindhiába vártak. Kitudódott, hogy azért, mert váratlanul meghalt. Teljes lett a kétségbeesés és a reménytelenség. Azt gondolták, hogy a cipők most már mindörökre befejezetlenül maradnak. Aztán lassan, Lalla által a remény szikrái jelentkeztek: ő emlékeztetett mindenkit arra, miket mondott és tett a Mester.Elkezdtek emlékezni arra, hogy a Mester milyen fogásokkal, fortélyokkaldolgozott. Mindenki más elemet, fogást tudott felidézni. A nagy fordulatot az hozta meg, hogy a cipőkre várók is bekapcsolódtak a közös munkába. Így végül már mindenki együtt dolgozott, s ezáltal az összes cipő elkészülhetett. Sőt, ezután mások számára is elkezdtek megfelelő cipőket készíteni, ami szintén sok örömet jelentett számukra.

A fészek


A kismadarak meleg, biztonságos fészekben laktak. Néha már próbálgatták szárnyaikat, de még nem merészkedtek messzire a fészektől. Egyszer aztán a nagy madár azt mondta, elérkezett az idő, amikor meg kell próbálnia mindenkinek önállóan repülni. Még az ő kíséretében, segítségével, de márönállóan … A kismadarak bátortalanul bár, de elkezdtek önállóan repkedni- először csak a fészek körül. Később egyre messzebb merészkedtek, a nagy madár még szorosan mellettük repült, de csak ritkán segített., éppen csak annyit, hogy a kismadarak átlendüljenek a nehézségen. Ám amint egyszer épp az egyik kismadárral repült gyakorlórepülésen,anagy madarat célba vette és eltaláltaegy gonosz vadász… A kismadarak kétségbeesetten nézték, ahogy fáradhatatlanul erős teste most tehetetlenül, élettelenüla földre hull. Szegénygyakorló kismadár is vele együtt zuhant a földre, de ő nem sérült meg komolyabban. Mindenki nagyon megrendült a történteken, ettől kezdve csak szomorkodtak ésnagyon haragudtak a vadászra. A kismadárból feltört a keserű kiáltás: „Inkább engem talált volna el!… Soha többénem fogok tudni repülni!” .Később valahonnan a távolból ez hallatszott:„Szóljatok már neki, hogytudrepülni!” Ekkortársai köréje gyűltek, és bíztatták: „Benned van a repülés!!!Hiszenmegvannaka szárnyaid és érzékszerveid!Próbáld meg egyedül, menni fog!” A kismadár aztán lassan megpróbálta, és ahogy megérezte, hogy sikerül szárnyával biztonságosan a levegőben maradni, egyre bátrabb lett. Bíztatták, és ő is bíztatta a többieket… Apránként rávezették egymást a biztonságos repülés fortélyaira. Örömmel repkedtek együtt egyre magasabbra, s végül egy kék színű, áttetsző, könnyedén szálló kendő is megjelent körükben…

A három mese megélése sodró, katartikusélmény voltmindnyájunknak. Az egymástól függetlenül megírt mesék és lejátszásuk azonos lényegűgyógyító erőt képviseltek, hasonló megoldásra vezettek. Mindegyik történet arról szólt, hogy a mesterét vesztett közösség saját erejéből és kreativitásából végül is hogyan győzi le a veszteséget, hogyan teremti újra önmagából elveszített mestere értékeit.S a tanítványok eközben találnak rá igazi önmagukra is, megbizonyosodnak arról, hogymár értenek ahhoz, amire a Mesterrel együtt vállalkoztak.

Meséből valóság


A gyógyító mesék átélése döntötte el bennem végleg a Mesterkurzus jövőbeli sorsát: a munkát folytatom, a kollegákkal közösen folytatjuk! Feleségem, Barbara elvállalta a sorozat teljes szervezését akkori kis cégünk keretében, s mint pszichodráma asszisztens, egyes szakmai anyagok előkészítését is. E nélkül nem tudtam volna megfelelni ennek a kihívásnak! Minden alkalommalmás és más, önként vállalkozó tanítványunk segítségét kérem a különböző témájú workshopok vezetésében. Már több, mint tíz témakör van előkészületben.Sokan ezáltal próbálhatják majd ki magukat elsőkéntebben a szerepkörben. Számomra is izgalmas feladat amunkára való közös készülés, segítségadás, bíztatás, s nagy élmény és sok tanulsággal szolgál a közös vezetés.A 26. Mesterkurzus workshopa Kapcsolati háromszögek témakörében azóta már ily módon meg is valósult. (2005). A sorozat folytatásának ez a megoldása valósítja meg talán legjobban a kurzus eredeti, Gallus Klárival közösen megfogalmazott célkitűzéseit.

Megjelent a Pszichodráma Újság Különszámában 2005-ben

(Azóta 14 új témával gazdagodtunk…, 2007).

Csoportdinamika
Az álom és az álomjáték
Imaginációs technikák
Szociodráma
Az álarc technika alkalmazása
A burnout kezelése
A surplus reality lehetőségei
Mítoszok, mesék, rituálék
Pszichoszomatika: test és lélek
Veszteségek feldolgozása
Nemi szerepek és szexualitás
A másság és az előítéletek
Pénz, anyagiak, teljesítménymotiváció
Generációról generációra
A rivalitás dinamikája
Etikai szempontok, határok, énbevonás
Krízisek kezelése

 

 

bergama5.jpg
Vissza ez elejére