Személyközpontú pszichoterápia

(Pintér G., 2005)

Rövid történeti háttér

A személyközpontú pszichoterápia (person-centered therapy) a lélektanban a pszichoanalízis és a behaviorizmus mellett megjelenő „harmadik erő”, a humanisztikus pszichológia egyik fő pillére. A személyközpontú irányzatot a negyvenes évek elején Carl Rogers (pszichológia professzor) dolgozta ki saját praxisa és kutatásai alapján a 40-es 50-es években az Egyesült Államokban. Alapvetően nondirektív jellegű, fenomenológiai, az "itt és most"-ra fókuszáló egyéni pszichoterápia, azonban mint csoportpszichoterápia is létezik, főképp a német nyelvterületen. Európába főképp Helm és Tausch munkássága révén jutott el, akik azt „Gespräschspsyhotherapie” néven jelentősen továbbfejlesztették. Magyarországon  Tringer László munkássága révén leginkább a  SOTE Pszichiátriai klinikán  bevezetett,   a tanuláselméleteket és a kognitív lélektant integráló reprezentáció honosult meg.


Elméleti háttér

Rogers alapfeltevése, hogy az ember racionális, szocializált lény, akit a "növekedési potenciál" hajt előre. A személyiség nyílt, dinamikus, önszabályozó rendszer. A patológiás fejlődés lényege a tapasztalás és a self tartós inkongruenciájának kialakulása. A személy ez esetben jelentős ingereket ignorál, tévesen "címkéz".  Az önkép, mint speciális észlelet, szintén torzul. A spontán fejlődés megreked. A terápia feladata a self kongruenciájának helyreállítása. A folyamatban a "kliens" növekedésébe vetett bizalom alapvető jelentőségű, ennek nyomán lehet a terápia nondirektív jellegű.
A terápiás folyamat
A terapeuta a feltétel nélküli elfogadás, empátia és hitelesség megvalósítása által olyan optimális gyógyító klímát teremt, amelyben a személy selfje  nem érzi magát veszélyeztetve, így a kliens számára észlelhetővé válnak a selffel ellentétes tapasztalatok is. A Rogers által a terapeuta számára elõírt  attitűdök  a terápiás kapcsolatban a kliensben önmaga vonatkozásában is megjelennek, aki  ezeket késõbb már más emberi kapcsolataiban is képes lesz megélni . A terápia előrehaladott szakaszában a kliens felismeri elfojtott pozitív és negatív attitûdjeit, rejtett motivációit. Az empátiás kapcsolatban magától, értelmezés nélkül találja meg jelene és múltja egyes fontos összefüggéseit.  A terápiában szerzett önbizalom segítségével bátrabban próbálkozik az életben, a terápián kívüli térben is. Sikereit és kudarcait visszahozza a terápiába, s foglalkozhat azok elemzésével.  A jövővel, mint lehetőséggel néz szembe. Képessé válik a terápia, mint folyamat belsõ átélésbõl fakadó észlelésére is. A terápia tartós kognitív és viselkedéses változásokhoz vezet.


Specifikus hatótényezők

Az empátia és az  elfogadás az irányzat szerinti terápiás munkában teljesen tisztán érvényesülhetnek, nincsenek akadályaik. A kongruencia sokkal kifejezettebb a terapeuta nyílt hozzáállása következtében. A „verbalizáció”, a rogersi terapeuta tükör-szerepe specifikusan közvetíti a terápiás  alap-beállítódásokat. További specifikum az encounter minősége. A találkozás és tapasztalás ezen szintjének eléréséhez feltétlenül szükséges a jelen, az „itt és most” hangsúlyozása, a "face to face" helyzet, a terapeuta személyének  hitelessége, valamint annak elkerülése, hogy a terapeuta tekintélyszemélyként tűnjön föl.
Indikációs területek
 
A módszer  fõ indikációs területei a szorongásos zavarok, hangulatzavarok, viselkedészavarok, a  gyermekkorban és serdülőkorban kezdődő viselkedészavarok, a személyiségzavarok egyes típusai és a  pszichoszomatikus betegségek. Ifjúsági és gyermekpszichoterápiaként is alkalmazható.
Szupportiv formában, rehabilitációs szakaszokban  alkalmazható skizofrén  pszichotikusok esetében is. Kevés adat gyűlt össze a mentális retardációk és pszichoaktív szerekkel kapcsolatos zavarok kezelésében.
Indikáció:  F 30-39, F40-49, F50-59, F60-69, F90-99
Kontraindikáció: F 20-29
Módszerkombináció
A gyakorlatban általában önállóan alkalmazzuk a személyközpontú pszichoterápiát, de ha az indikáció megkívánja és a terapeuta felkészültsége lehetővé teszi, terápiás programot állítunk össze olyan módszerek tudatos kombinációjával,  amelyek  a személyközpontú terápiával jól összhangba hozhatók és tudományosan szintén ellenőrzöttek. Ilyenek  főképp  a relaxáció különféle módozatai, a nem szisztematikus deszenzitizálás,  néhány speciális viselkedésterápiás módszer és a kognitív pszichoterápia egyes elemei.


Ülésszám, ülésgyakoriság

Rövid terápiaként 10-50, hosszú terápiaként 50-100 ülés az általános gyakorlat. Az ülések 45 percesek, heti gyakoriságuk 1 vagy 2 alkalom.


Kutatás, hatékonyság

A személyközpontú terápiás irányzat megszületésétől kezdve szorosan összefonódott a kutatással. Az elmúlt 50 év tömeges kutatómunkái  széles betegpopuláció vonatkozásában egyértelműen bizonyították eredményességét. Magyarországon éppen azon irányzatok egyike, amelynek már  elvégeztük hazai tudományos hatékonyságvizsgálatát.
A személyküzpontú terápia hatására általában növekszik az önelfogadás és más személyek elfogadásának képessége, javul az önértékelés, differenciálódik az önészlelés és a környezet észlelése, csökkennek a tünetek, a szorongás és a neuroticizmus.  Növekszik  a személy teljesítménye és  spontaneitása , a stressz számára könnyebben legyőzhetővé válik.


Képzés, európai szakmai kapcsolatok

Magyarországon  a személyközpontú terapeuták száma lassan, egyenletesen növekszik. Az első módszerspecifikus munkacsoportot 1987-ben alakítottuk meg, ez óta van hivatalos, a többi irányzattal egyenjogú  képviselete az irányzatnak. A Magyar Személyközpontú Pszichoterápiás és Mentálhygiénés Egyesület módszerspecifikus képzése része a hazai posztgraduálius pszichoterapeuta képzésnek, amelyben már közel húsz kisebb évfolyam végzett. Az egyesület  alapító tagja a Személyközpontú Egyesületek Európai Munkacsoportjának, amelynek tagjaival mintegy húsz éve  folyamatos a kapcsolat. A tagok kiképzési rendje nem azonos, de folyamatosan egyeztetett. Részképzések kölcsönös elismeréséről már született megállapodás.


A gyakorló szakemberek számára  javasolt irodalom


Biermann-Ratjen E., Eckert J, Schwarz H.J. Gesprachspsychotherapie. Verandern durch Verstehen.  Kohlhammer, Stuttgart,  1997
Buda B: Empátia. Gondolat, Budapest, 1980
Dieter D., Sander,K., Terjung,B. (Hrsg): Die Kraft des Personenzentrierten Ansatzes. GwG , Köln, 1997
Eckert J. (szerk.): Forschung zur klientenzentrierten Psychotherapie. GwG Verlag, Köln,  1995
Elekes M.(szerk.) : Egy érintetlen dimenzió.  Szeged, 1993
Harday I.: Az elfogadás művészete. Akadémiai Kiadó, 2004
Helm J.: Gesprachspsychotherapie. VEB Verlag der Wissenschaften, Berlin,  1978
Freedheim D.K. (szerk.): History of Psychotherapy. APA, Washington, 1992.
Korunka Chr.(szerk.): Begegnungen: Psychotherapeutische Schulen im Gesprach.. Facultas, Wien, 1997
Litaer G., Rombauts,J., Van Balen,R. (szerk.): Client-Centered and Experiential Psychotherapy in the Nineties. Leuven Univ.Press, Leuven, 1990
Pintér G.: A pszichoterápia és a terápiás képzés hatékonysága a személyközpontú modell keretében. Kandidátusi értekezés, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest  1990
Pintér G. (szerk.): Pszichoterápia. Módszerspecifikus irányzatok. Psychiatria Hungarica tematikus szám, 8:3., 1993
Pintér G: A személyközpontú pszichoterápia hatékonysága I. és II.  Psychiatria Hungarica  8:2. és 4., 1993.
Pintér G: A pszichoterápia kutatása: Elmélet, módszerek, eredmények. Pszichoterápia 2:5, 1993
Pintér G., Tringer L: Kérdőív a pszichoterápia legfontosabb nemspecifikus tényezőinek mérésére. Ideggy Szle 42:301, 1989
Rogers, C.R.: Counseling and Psychotherapy. Boston, Houghton  Mifflin  1942
Rogers, C.R.: Client-Centered-Therapy. Boston, Houghton Mifflin  1951
Rogers, C.R.: Valakivé válni. Edge 2000 kft, Budapest 2003
Rogers CR: Encounter csoportok. OPI, Budapest, 1984.
Rogers, C.R.: A terápiás kapcsolat: a jelenlegi elméletek és kutatások. In:Buda B.(szerk): Pszichoterápia  Gondolat, Budapest, 1981
Sander,K.: Personzentrierte Beratung. GwG-Beltz, Köln, 1999
Szenes A: Igen. Relaxa, Budapest, 1991
Tausch, R, Tausch A.:  Gesprachspsychotherapie.  9. Auflage, Hogrefe, Göttingen, 1990
Tringer L.: A gyógyító beszélgetés.3.kiadás, Medicina,  Budapest, 2004
Tringer L, Pintér G: Becslő skálák a verbális pszichoterápia értékeléséhez. Ideggy. Szle. 42:163, 1989

------------------------------------------------------------------------------------------------

Folyóiratok:
1.    Person-Centered and Experiential Psychotherapies (WAPC)
2.    GwG Zeitschrift   
3.    Person-Centered Review  
4.    Person

Egyesületek, szövetségek, honlapok:

1.    Magyar Személyközpontú Pszichoterápiás és Mentálhygiénés Egyesület: w3.enternet.hu/endresz7
2.    Network of  the European Associations for Person-Centred and Experiential Psychotherapy and Counselling:  www.pce-europe.org
3.    World Association for Person-Centered and Experiential Psychotherapy and Counseling:  www.pce-world.org

 
 
klariesgabor.jpg
Vissza ez elejére