Moreno színpadán

Dr. Pintér Gábor

1993. június vége, forró nyári nap van. New York felé közeledve a repülőgép ablakából kristálytisztán látom a Hudson folyó kanyargó vonulatát, s a kettős híd íveit Highlandnél, ahová tartok. Most még csak gondolom, hogy ez lehet az. A terepasztal-élményben elképzelem felülnézetben Moreno Színpadát, s játék közben a Csoportot, melynek egyetlen tagját sem ismerem még. Középen az egyetlen biztos pont Zerka Moreno, aki tavaly nyáron, Montrealban invitált erre a kalandra. Így majdnem egy évem volt a worming up-ra, amely most tetőpontjához érkezik... A következő hidak egyikénél Beacon következik, ahol Moreno házát vélem látni, s a szanatóriumot is, amelyről pedig tudom, hogy már régen lebontották... Majd néhány perc, és New York egyedülálló légi panorámája következik, a városé, ahová Moreno is, 1925-ben megérkezett...

Innen minden felgyorsítva következik. Néhány perc (valójában néhány óra) alatt New York belvárosának érintése után már egy tipikus amerikai farmon vagyok, Highlandben (New York Állam). Nagy ház, nagy terek, egyszerű luxus, hatalmas megművelt kert, kerítés sehol... A szomszéd ház nem is látszik ide. Kedves emberek fogadnak, Adrian, a pszichodráma szerelmese, a leendő csoport helyi szervezője s tagja, és Laura, aki ezzel szemben a dráma kedves, de szigorú kritikusa. 

BOUGHTON PLACE

Nemsokára a két hölgy és egy hatalmas autó jóvoltából már a helyszínen vagyunk, a gyönyörű, erdős környezetben fekvő "Boughton Place" nevű birtokon, amely két házból és melléképületekből, s jókora erdős-rétes területből áll. Mint hamar megtudom, az egyik ház a tulajdonos, Dr.Claire Danielsson pszichológus, pszichodráma kiképző lakóháza. A másik, a nagyobb épület jelentős részét a Színház foglalja el.

A Moreno Színház helye eredetileg nem itt, hanem Beaconben volt, ahol Zerka ma is lakik. Beacon a Hudson másik partján, innen mintegy 40 km távolságra fekvő kisváros, ahol Moreno 1936-ban megnyitotta magánszanatóriumát (Beacon Hill Sanitarium).  A főépület eredetileg fiúiskola volt, a tornatermi részből lett a színház, amely mint a pszichodráma és csoportpszichoterápia helyszíne, kezdettől fogva a szanatórium része volt. Nyolc évvel Moreno halála után Zerka eladta a terület nagy részét és az öreg épületet is, amelyet később lebontottak. Így a színház sem maradhatott a helyén.

A darabokra szétszedett eredeti morenoi színpad 1986-ban került Boughton Place-re, ahol a kifejezetten erre a célra tervezték a színházi épületet.  Régóta izgatott ez, s most itt állok az egyszerű vonalakból álló, sok faanyagot tartalmazó, kétszintes ház előtt. Megörülök a falra szerelt kis táblának, mert ez az első tényleges bizonyítéka annak, hogy hosszú készülődésem nem volt hiábavaló: Moreno Theatre... Szerencsére van időm alaposan körülnézni. Belépek az egyik ajtón: olyan, mintha templomba léptem volna. Az összhatás meghitt, nyugodt, áhítatra késztető. Az jut eszembe, hogy talán maga Moreno lakik itt... A színház belső tere két emelet magas, alapja mintegy 8 x 15 méter... Rögzített székek természetesen nincsenek, s a nézőteret (mely fogalom szintén csupán elméleti) nem választja el függöny a színpadtól. A kör alakú, kétszintes, parkettából készült színpad tetejének átmérője közel 5 méter.  Az erkélyt, amelyre rejtett ajtón keresztül vezet az út, két szép faoszlop tartja.

Az eredeti színpadtól az itt felépítettet csak az különbözteti meg, hogy a legkülső koncentrikus kört itt csupán festett vonal különíti el a terem padlójától, az eredeti helyen ott is (teljes kör alakban) lépcső volt, - pszichodramatikus értelemben ez volt az interjú-szint. Az eredeti parketta megrongálódása miatt nem állították vissza ezt a részt, s az ép darabokat dramatikusoknak küldték el, a világ minden tájára. Clairetől én is kapok egyet ajándékba, rajta égetve a Moreno Intézet jele és a felírás: " Moreno Theater 1936-1986"

A színházban körülnézve a falakon eredeti morenoi dokumentumokat találunk, amelyek közül számomra legfontosabb Moreno ismert, kitárt karú, (drámára?) hívó fényképe. Engem is hív... Fentről Moreno és Zerka arcképe néz ránk átellenben pedig az eredeti szanatóriumról készített kitűnő festmény színes foltja csalogatja a szemet. A színpad mellett a falon megtalálom az eredeti színház réztábláját.  A terem technikai felszerelése is említést érdemel. Ha szükséges, nappal is teljes sötétség biztosítható az ajtókra-ablakokra tehető kárpitelemek segítségével. A nyári hőséget légkondicionálás csillapítja. A színpad felett színes reflektorsort találunk, amellyel fokozatszabályozós kapcsolók segítségével állíthatjuk a színpad megvilágítását a kívánt erősségűre, színűre... Az egész belső berendezésen értő dramatikus és pszichodramatikus kezek munkája érezhető, első helyen természetesen Morenoé, aki magát a színpadot tervezte.

Az épületben a színház mellett kisebb termek, konyha, mellékhelyiségek, teraszok helyezkednek el, valamint a "Mediation" irodái is. A Mediation Center (Közvetítő Központ), amelyet Claire hozott létre, s vezet, egyike a több száz, hasonló célú központnak New York Államban. Közösségi feladatainak egyike, hogy az egymást magánjogi úton perelő polgárok között közvetítsen, békülést érjen el. A mediation jogilag kötelező, azaz: a bíróság csak akkor kezd foglalkozni egy üggyel, ha ez a próbálkozás sikertelennek bizonyult. A költséges perre így csak az esetek kisebb százalékában kerül sor, a konfliktus kommunikációs úton megoldódik.(!)


"ZERKA MORENO INTENSIVE"

Egymás után érkeznek a csoport tagjai, s nemsokára észreveszem, hogy egy autóból mosolyog és integet felém Zerka is. Megjött, hogy megkezdje tíznapos intenzív pszichodráma kiképző csoportját...  Egyre többen gyűlnek össze, s kezdetét veszi a munka: open session indul, amelyre a csoport tagjain túl számos környékbeli érdeklődő is jött. Másnaptól szűkebb körben dolgozunk, de nem teljesen zárt csoportban. Ugyanis az idén Zerka nem követelte meg azt, hogy mindenki mindvégig jelen legyen, így kisebb-nagyobb fluktuáció a jellemző. A létszámról leginkább azt tudom mondani, hogy a tizennyolc fős csoportban mintegy harmincan vagyunk. Mivel ennek ellenére nagyon mély szinteken dolgozunk, olyan érzésem van, mintha egy nagy családi összejövetelen lennék egy vidéki kastélyban, ahol azért újabb és újabb (ismeretlen, nem beavatott) családtagok érkeznek.  Rajtam és egy bukaresti pszichológuson, Cecilián kívül,- aki szintén Zerka személyes meghívására jött -,  mindenki az Egyesült Államokból  érkezett, ami az elején alaposan megnehezíti számomra az angol nyelv  megértését . A résztvevők javarészt mentálhygiénés szakemberek, pszichológusok, szociális munkások, legtöbben profi dramatikusok. Külön érdekesség számomra, hogy köztünk van Moreno lánya, Regina is. A csoport hamar összebarátkozik, s hamar otthon érzem magam. Sokat beszélgetünk, együtt étkezünk, éneklünk. Már az első napok valamelyikén megtaláltuk a közös nevezőt Lennon Imagine-jében.

Minden nap reggeltől délután ötig dolgozunk. A bemelegítő gyakorlatokon kívül mindvégig, - a lehető legkülönbözőbb formákban - egyéni pszichodráma folyik, csoportjátékra legnagyobb meglepetésemre egyáltalán nem kerül sor. Dolgozunk nagycsoportban, ahol Zerka vagy más vezeti a játékot, két csoportban, vagy négy fős kiscsoportokban. Mindenki lehet, akár már az első napon protagonista, mindenki lehet vezető is. Magam is vállalkozom játékvezetésre, s csaknem minden drámában kiválasztott segéd-énként játszom,  többször vagyok tréning helyzetben megfigyelő szerepben is, és protagonista is leszek a színpadon. A történések gyorsan peregnek, a tíz nap szubjektíven többnek tűnik, nagyon intenzív és nagyon igénybe vevő a csoport. Mindenki mindent megvalósíthat, amire készült, vagy amit a csoportmunka során kidolgozott. Csodálom a 76 esztendős Zerkát, egyszerűen fáradhatatlan, mindvégig olyan frissnek tűnik, ahogy az első napon érkezett.

A játékok között Zerka az aktuális téma kapcsán elméleti megfontolásokat közvetít. Sokat idézi Morenot, de jól kirajzolódik előttünk egyéni dramatikus arculata is. Vezetési stílusában kitűnik utánozhatatlan aktív figyelme, támogatása, párosulva azzal, hogy láthatóan önállóságra igyekszik segíteni protagonistáját. Csak a legindokoltabb esetben megy mögé duplázni, a helyzethez alkalmazkodó távolságban áll, sokszor a színpadon kívül. Stílusa ugyanakkor sajátosan direktív, ami néha már a következő protagonista kiválasztásánál (itt: kijelölésénél) is megmutatkozik.
A csoport végig nagyon facilitatív, megértésre törekvő, kreatív alapbeállítottságú. Témáink az apahiány pótlása, az anyáról való leválás, születés, búcsú és halál, de nem tabu a színpadon a szexuális abuzus , a homoerotika, az erőszak megjelenése sem.
A feedback körökben csodálkozom az egyes, általunk jól elkülönített egységek keveredésén, ugyanakkor a processing hangsúlyozott, alaposabb voltán.
A színpad téri kiemeltsége sokban segíti a protagonista önállóságát. Sajátélményű tapasztalásom, hogy a tér behatároltsága a színpadon inkább kitágítja a világot, mint sem beszűkítené. A nem túl nagy helyen minden elfér, aminek ott kell lennie, s a mozgásoknak is elég tere nyílik.

Sok kedves történés is színezi együttlétünket. Zerka saját versét mondja, burleszket énekel. Többször előfordul, hogy a dráma tetőpontja körül, pl. nagy csöndben a színpad feletti erkélyajtó egyszerre magától megmozdul, kinyílik: ilyenkor azt mondjuk: J.L.érkezett meg hozzánk... (ez Moreno szokásos neve, keresztneveinek rövidítéséből).

A csoport némely történésről videofelvételt készítek, amely láthatólag nem zavarja a szereplőket. Később engedélyt kérek és kapok arra, hogy e felvételeket a magyar dramatikusok számára kis csoportban, oktatási céllal lejátszhassam..

Valamelyik este a színházban a helybéli Playback Theatre (amely Judy Swallow vezetésével rendszeresen működik) tart remek előadást. Gratulálok a stábnak, és arra gondolok, hogy szerencsére a budapesti csapatnak sem kellene szégyenkeznie itt.


BEACON

Talán a legnagyobb élményt kétszeri beaconi látogatásom jelenti. Egyik délután, munka után Zerka meghív, s autón visz magával. Felejthetetlenül szép tájakon utazunk.  Zerka szerint Morenonak azért tetszett meg a New York Cityben töltött 11 év után Beacon, mert az nyugodtabb, csendesebb hely volt, s mert őt kissé Bad Vöslaura, a Bécs melletti kisvárosra emlékeztette, ahol egyetemi évei után háziorvosként dolgozott. Beaconhoz közeledve nekem is feltűnik a hangulat hasonlósága. A folyóparttól a hegy felé haladunk, s hamar megérkezünk az eredeti morenoi házhoz (259, Wolcott Avenue). Előtte kocsiút, mögötte a kertben erdő, Zerka kis erdeje. A ház maga, bár alapos felújításban volt része, jellegét és elrendezését tekintve nem sokat változott. Most végre látom a helyet, amelyet Gretel Leutz elbeszéléséből (aki húszéves kora körül egy teljes esztendeig élt itt) már ismertem, s olyan sokszor láttam magam előtt. A házat, amelyben Moreno élt, a tájat, amelyet az ablakán át látott, a helyet, ahol gondolkodott és alkotott, a szobát, ahol aludt, s ahol 1974-ben meghalt.

Zerka végigvezet a házon. Óriási dolgozószobája bizonyára egyben a pszichodráma legnagyobb szakkönyvtára a világon. Beszélgetünk, étellel-itallal kínál. Majd sétát teszünk a kertben, s elvisz arra a helyre is, ahol az eredeti szanatóriumi épület állt. Nemrég 60 új családi ház épült az eredeti telken. Az új lakók nagy része feltehetően nem ismeri a történetet...

Másodszor később, New Yorkból utazom vissza Beaconbe, vonattal, végig a Hudson partján. Konkrét céljaim egyike, hogy jelen legyek Moreno földi maradványai (urnája) áthelyezésének első állomásánál. Zerka ugyanis az Osztrák Irodalmi Társaság kérésére beleegyezett, hogy Moreno végleges nyughelye Európa, a bécsi temetőkert legyen. A beaconi ház mellett, a régi fák alatt levő kis sziklás sírt így utoljára és utolsóként láthatom... ( A bécsi temetés később,  1993 október 7-én megtörtént.)a

zerka_es_gabor_oxfordban_1994.jpg
Vissza ez elejére