Moreno Centrum -
A KLINIKAI SZAKPSZICHOLÓGIA RÉSZVÉTELE A MENTÁLHIGIÉNÉ INTERDISZCIPLINÁRIS TEVÉKENYSÉGRENDSZERÉBEN
Dr. Pintér Gábor
„A klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológia szakmai protokollja”
(szerk. Bagdy E. - Túry F). c. kötet fejezete, 2006
Bevezetés
A mentálhigiéné interdiszciplináris szemléleti és tevékenységrendszer, amelynek elsődleges célja mai álláspontunk szerint a lelki egészség fejlesztése, ezen belül a megelőzés, főképp a primer prevenció. Hazai kezdeményezői kezdettől fogva nem önálló szakmaként definiálták, s a fejlődés sem ebben az irányban halad. A képzés is a segítő alapszakmákra épül, s a végzettség sem ad önálló alapszakmai jogosítványt. A szakember az eredeti szakterületén belül válik mentálhigiénés szakemberré.
A mentálhigiénés jellegű tevékenységek jelentős részét leghatékonyabban egy-egy interciszciplináris team tudja ellátni. A klinikai szakpszichológus e team egyik résztvevője. Esetleges kiemelt szerepének részben történeti okai vannak. A mentálhigiénés tevékenységek jelentős része a klinikai lélektanban már régen alkalmazott módszerek ismeretét és gyakorlatát igényli, sokszor hasonló, sok esetben módosított formában. A klinikai lélektannak és művelőinek Magyarországon is kezdeményező szerep jutott a mentálhigiénés tevékenységek, szolgáltató rendszerek megszervezésében, a mentálhigiénés képzések elindításában.
A klinikai szakpszichológusok elsődleges szakterülete a medicina teljes spektrumában végzett pszichodiagnosztikai, pszichoterápiás és rehabilitációs tevékenységek komplex rendszere. Emellett jelentős mértékben részt vesznek azokban a tevékenységi körökben, amelyekben az egészséges, vagy attól csupán kismértékben eltérő lelki jelenségek és viselkedés megértése, a fejlesztő vagy korrektív célú kommunikáció fontos szerepet játszik.
Protokollunk a klinikai szakpszichológusok egészségesek világában történő, főként prevenciós jellegű munkáját részletezi. Nem feladatunk részletesen kitérni a szekunder prevenciós (pl. terápiás) és tercier prevenciós (pl. rehabilitációs) tevékenységeikre, hiszen azt a megfelelő medicinális szakági protokollok tartalmazzák. Ugyancsak nem feladatunk más szakmák (pedagógus, lelkész, stb.) mentálhigiénés tevékenységrendszerét elemezni, jóllehet a feladatkörök bizonyára sok helyütt szerencsésen átfedik egymást. A tevékenységi területek ismertetése előtt számba vesszük a klinikai szakpszichológusok (mentálhigiénében is alkalmazható) főbb kompetenciaterületeit.
A klinikai lélektan szakemberének kompetenciaterületei
A klinikai szakpszichológus tíz szemeszteres graduális és nyolc (illetve hat) szemeszteres posztgraduális elméleti és gyakorlati képzettségénél és praxisánál fogva ismeri az ember pszichikus alapfunkcióinak működését, szerveződését, azok kölcsönhatásait. Koherens elméleti alapon érti a személyiség strukturális felépítését, szerveződésének és működésének dinamikáját, az egészséges viselkedésirányítás mikéntjét, s a patológiás szerveződések és működések megjelenési formáit és lehetséges okait. Tájékozott a tudattalan működési dinamikájában, ismeri és felismeri az elhárító mechanizmusokat.
Ismeri a lelki zavarok keletkezésének okait, széleskörű pszichopatológiai és pszichodiagnosztikai ismeretekkel rendelkezik. Képes személyközpontú módon anamnézis felvételére. Tájékozott a projektív tesztek világában is, ugyanakkor az intelligenciadeficiteket is fel tudja térképezni. A hibás viselkedés egyedi megjelenési formáit kapcsolatba tudja hozni a lelki zavarok okaival, s ennek nyomán dönteni tud a korrekció lehetőségeiről: képes tudományos alapon, differenciáldiagnózis alapján indikációk és kontraindikációk kidolgozására. Fel tudja ismerni – kompetenciájának megfelelő szinten – a pszichoszomatikus illetve szomatikus zavarokat is, betegség gyanúja esetén orvoshoz irányítja kliensét.
Érti a szociálpszichológiai jelenségeket, ezen belül a csoportlélektan törvényszerűségeit, ismeri és értelmezni tudja a csoportdinamikai folyamatokat: betegcsoportokban, önismereti munkája során, közösségekben, munkahelyi teamekben, vagy nagyobb szervezetekben. Ért a pszichológiai alkalmasság megítéléséhez, különféle készségek vizsgálatához és fejlesztéséhez.
Elméletben ismeri az egyes pszichológiai és pszichoterápiás intervenciók, illetve módszerek hatótényezőit, a konkrét esetekben várható eredményességét. Jó néhány módszert a gyakorlatban is képes alkalmazni. Képes krízishelyzetek megoldására, illetve ellátására.
Képes klinikai pszichológiai és határterületi tesztek összeállítására, validálására, szűrővizsgálatok tervezésére. Képes szakterületén önálló kutatás, pl. hatékonyságvizsgálat tervezésére és lebonyolítására. Képes a lélektan egyes fejezeteinek oktatására, és adott gyakorlati módszerek megfelelő továbbadására is.
A mentálhigiénés tevékenységek rendszere
Az alábbi tevékenységkataszterben a fent említettek szemléletében azokat a tevékenységköröket vázoljuk, amelyek a klinikai szakpszichológusok kompetenciáját teljességében vagy részben feltételezik. A tevékenység típusa szerint három nagy területet tudtunk megkülönböztetni.
A klinikai szakpszichológusok mentálhigiénés (főképp primér prevenciós) munkájuk egy igen jelentős részét különféle kliensekkel és csoportjaikkal történő közvetlen munkaszövetségben töltik. Ide azokat a tevékenységeket sorolhatjuk, ahol a szakember egy vagy több klienssel térben és időben együtt dolgozik.
A második főcsoportban a klinikai szakpszichológus valamely segítő foglalkozású személlyel vagy azok csoportjával dolgozik munkaszövetségben. A kapcsolat célja alapvetően a szakemberek és teamjeik segítése, fejlesztése a hozzájuk folyamodó kliensek érdekében. Ugyanakkor ez a munka egyben általában közvetlen mentálhigiénés tevékenység is, amelyben a segített személy vagy csoport kliens-szerepet is vállal. Erre azért van szükség, mert a segítő módszerek jelentős része csak sajátélményű formában sajátítható el, ebben a formában születhet döntés a segítők alkalmasságáról, valamint csak ily módon kerülhetők el a fokozott érzelmi és kommunikációs túlterhelés következtében fellépő veszélyek (burnout, pszichoszomatikus zavarok, stb.).
A harmadik tevékenységcsoport a klinikai szakpszichológusok társadalmi méretű mentálhigiénés tevékenységrendszerét tartalmazza. A klinikai lélektan hazai művelői a mentálhigiénés mozgalom kezdeteitől – más szakmák képviselőivel szövetségben – jelentős társadalmi méretű aktivitást fejtettek ki a mentálhigiéné ügyéért. Ez az aktivitás szerencsésen a mentálhigiéné nagyobb mértékű intézményesülésének korszakában is fennmaradt.
A. A klinikai szakpszichológus kliensekkel és csoportjaikkal folytatott mentálhigiénés munkája
1. Diagnosztikai jellegű tevékenységek
A primer prevenció első állomása az egyén szintjén a különféle típusú veszélyeztetettségek felmérése. A kliensekkel való személyes találkozásban főképp olyan tesztvizsgálatok folynak, amelyek központi része lehet a személyiség, bizonyos viselkedéses jellemzők, az intelligencia és kreativitás vizsgálata. A hagyományos diagnosztikai eszköztár speciálisakkal is kiegészülhet, mint projektív tesztek, szociális atom vizsgálat, szociometria, stb.
A vizsgálatban mindenképpen figyelembe kell venni a személy élettörténetét, személyiségfejlődését, kapcsolatrendszerét, s csak mindezek integrált figyelembevételével kerülhet sor – és csakis szükség esetén – diagnózis felállítására. A klinikai szakpszichológus szükség esetén dönteni tud pszichoterápiás indikáció kérdésében is.
A tevékenységforma másik nagy alcsoportját a különféle alkalmasságvizsgálatok képezik. Ezekben konkrét céllal alkalmazunk kérdőíveket, teszteket, interjútechnikákat valamely speciális teljesítmény, készségek, személyiségfaktorok mérésére (pl. a beválás előrejelzése érdekében).
2. Segítő kapcsolat, „konzultáció”: egyén, pár, család számára
A klinikai szakpszichológus mint a lélektani segítő kapcsolatok elsődleges szakértője egyéni felelősséggel, vagy az interdiszciplináris team tagjaként alakít ki egyéni mentálhigiénés segítő kapcsolatokat („tanácsadás”). Az ehhez a munkához alkalmazott leggyakoribb megközelítés Carl Rogers személyközpontú pszichológiája, mely a nondirektív segítői magatartást és az empátiát állítja a középpontba. A kapcsolat szükségképpen zárt lélektani térben, személyes munkaszövetségben folyik.
A segítő kapcsolatok színterei szerencsésen egyre inkább az ember elsődleges élettereibe ágyazódnak (oktatási intézmények, nevelési tanácsadók, családsegítők). A segítő kapcsolatok fontos kiegészítő feladata lehet a pszichoterápiára történő szocializáció is.
A fentiek mellett komoly szerepe van a hagyományos értelemben vett tanácsadásoknak is, amelyek közös jellemzője valamilyen, szükséges információhalmaz bevitele az egyéni vagy társas humán folyamatokba. Sok esetben mindez segítő kapcsolatba ágyazottan történik.
Házaspárok, párok és egyéb családi alrendszerek esetében a segítő beavatkozás (más módszerekkel) csaknem minden területen alkalmazható.
3. A segítő kapcsolatok leggyakoribb speciális területei
Az alábbiakban csupán felsorolásszerűen adjuk meg azokat a területeket, lakossági csoportokat, amelyek esetében a segítő kapcsolatok igénye a várhatóan hosszú távon a legnagyobb lesz:
A család területén: szülésre való felkészítés, házassági problémák, krízisek, válás, nevelőszülőség, örökbefogadás, kismamák problémái, a korai anya-gyerek kapcsolat segítése, szexuális erőszak, illetve visszaélés áldozatai, veszélyeztetett gyerekek, ifjak, egyedülállók problémái, a jó halálra történő felkészítés.
Az oktatás területén: nevelési problémák, viselkedészavarok megelőzése, tanulási zavarok, pályaorientáció.
Az egészségügy területén: krónikus betegek, kábítószerfüggés szempontjából veszélyeztetettek, AIDS-veszélyeztetettek, a fogyatékosok egyes csoportjai, gyógyíthatatlan betegek gondozása. Az életmód, túlsúly, abortusz, meddőség, mesterséges megtermékenyítés kérdéskörei. Kórházi adaptáció, kórházi mentálhigiénés gondozás.
Egyéb területeken: a szociális ellátás teljes spektruma, a speciális csoporthoz tartozók (pl. homoszexuálisok), a munka világában a munkanélküliek problematikája, a munkahelyi egészségvédelem. Felnőtt, és (kiemelten) fiatalkorú bűnelkövetők mentálhigiénés ellátása, a bűnmegelőzés széles területe. Fegyveres testületek speciális mentálhigiénés problémái.
4. Krízisintervenció
A krízisintervenció a klinikai pszichológia és egyes társszakmái speciális területe, amely sürgőssége, speciális felelőssége és a beavatkozási lehetőségek leszűkített volta következtében kiemelt felkészültséget igényel. A megoldás általában egyéni intervencióval, face to face helyzetben vagy pl. telefonos lelki elsősegély keretében történik. Az internetes léhatőségekre is mutatkozik igény. A lelki krízis állapotába került személy ellátása már sokkal inkább a gyógyító beavatkozások (a szekunder prevenció) alkalmazott területe.
5. Mediáció
A kapcsolati beavatkozások Magyarországon viszonylag fiatal területe a mediáció, a közvetítés. Résztvevői a sokszor ellentétes nézeteket képviselő, ellentétes érdekű felek és a mediátor. Ennek a segítő munkának egyre növekvő szerepe lesz az igazságügyben, a válások és más válsághelyzetek visszafordítása vagy „menedzselése” területén, a gyermekvédelemben.
6. „Mesterséges” csoportok létrehozása és vezetése
A mentálhigiénés segítség igénye sok esetben mesterséges, speciális, általában kisméretű csoportok létrehozását és működtetését követeli meg. Az önismereti csoportok alkalmazása egyre elterjedtebb mentálhigiénés tevékenység. Az önkép és a viselkedés helyes irányba történő módosulását a csoportban lezajló verbális és nonverbális akciók, folyamatok, a másság széles körét toleráló elfogadás és a kommunikáció hitelessége teszi lehetővé. Ezen a területen szabályozatlansága miatt elég sok inkompetenciával találkozhatunk. A gyakran alkalmazott eklektikus módszerek helyett szakmailag indokoltabb a jól megfogalmazott, tudományosan ellenőrzött csoportmódszerek alkalmazása. Ilyenek pl. a pszichodráma, a személyközpontú csoport és a verbális szabad-interakciós csoport.
Az önismereti csoportok világát önismereti táborok, nyári egyetemek, tematikus sajátélmény szemináriumok színezik, melyek vezetésében a klinikai szakpszichológusok szerepe szintén jelentős. Magyarországon igen széles körben terjednek azok a pszichodráma módszerrel vezetett rövid, intenzív csoportok, melyek speciális célkitűzéseket hordoznak, pl. kiégés (burnout) szindróma megelőzése és kezelése, vagy coping mechanizmusok kidolgozása a stressz kezelésére.
Külön szakterületet képez és speciális ismereteket kíván az önsegítő csoportok működtetése, szervezése, segítése. Ezek specialitása, hogy átmenetet képeznek a természetes és mesterséges csoportok között, hiszen tagjaik nagyrészt az adott problémakör, veszélyeztetettség érintettjeiből kerülnek ki.
7. Természetes közösségek, csoportok mentálhigiénés gondozása, segítése
Mentálhigiénés munkánk legszélesebb, a társadalmi térrel legnagyobb felületen érintkező területe az ún. „közösségi mentálhigiéné”, amely leginkább ezen a területen fejti ki hatását. Ide sorolhatjuk mindazokat a szakmai segítő tevékenységeket, amelyekre a bölcsődében, óvodákban, iskolákban, felsőoktatási intézményekben szükség van. Az oktatásügy mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap a munkahelyi mentálhigiéné, hátterében az emberi erőforrás kérdéseivel, a pályaalkalmasság problémáival.
Lakóhelyi közösségek, egyházközösségi csoportok és természetes szakmai jellegű csoportok részéről érezhetően növekszik a mentálhigiénés–csoportdinamikai segítség igénylése.
B. A klinikai szakpszichológus segítő foglalkozásúakkal folytatott mentálhigiénés munkája
1. Egyéni konzultációk
A klinikai szakpszichológus a lelki működések megértésében, fejlődés- és személyiséglélektani szempontú kérdésekben, csoportdinamikai jelenségek feltárásában, pszichopatológiai jellegű, illetve terápiás kérdésekben stb. tud leginkább konzultációs jellegű segítséget adni a mentálhigiénés team más tagjának, vagy egyéb kollegájának.
A leggyakoribb konzultációs igények a gyakorlatban a mentálhigiéné, a pedagógia, a medicina és a teológia gyakorlati művelőinek oldaláról merülnek fel. Tág értelemben azonban ide tartozhatnak egyes, vezetőknek biztosított egyéni konzultációk is.
2. Mentálhigiénés teamek segítése
A team személyes összetétele legalább annyira fontos, mint a képzettségek szerinti, szakmai összetétel. A team-építés segít a kezdés sokszor lassú, elhúzódó problémáinak kezelésében. A mentálhigiénés munka fokozottan igényli a teamen belüli nyílt, tiszta kommunikációt, a pozitív és negatív érzések, feszültségek vállalását. Ennek sikeres facilitálása és a konfliktuskezelés elősegítése a hatékony munka alapfeltétele lehet.
A másik ide tartozó, nagy tevékenységi kör az esetmegbeszélés teamen belüli feladata. Az esetmegbeszélő csoport vezetőjének nemcsak azon tevékenységhez kell értenie, amelyben az elemzett esetek születtek, hanem pontosan ismernie kell a segítő-segített kapcsolat dinamikáját, patológiáját, fel kell ismernie az áttételeket és a tudattalan (pl. elhárító) mechanizmusokat, s jártasnak kell lennie a csoportdinamika gyakorlatában is. Az esetmegbeszélés folyhat verbális munkával, fokális módszerrel, pszichodráma módszerrel, vagy pl. Bálint-csoport formájában.
Mind a teamek gondozása, mind a szakszerű esetmegbeszélés a segítők személyes mentálhigiénés védelmének is fontos eszköze.
3. Szupervízió biztosítása
A klinikai szakpszichológus a mentálhigiénés munka szupervíziójában mindezidáig vezető szerepet játszott. Ez történeti okokból és a mentálhigiénés tevékenység igen nagy arányú klinikai lélektani tartalma miatt alakult így. A szupervízió sokrétű és sokféle, amilyen maga a mentálhigiénés tevékenység.
Formája lehet egyéni, páros (pl. csoportok vezetői számára), és kiscsoportos. A csoport szerveződhet egy adott mentálhigiénés munkahelyen, vagy attól függetlenül (vegyes csoport).
A módszerspecifikus segítő megközelítések speciális szupervíziós tudást igényelnek. Fontos kiemelnünk, hogy a tevékenység mellett maguk a képzések egészei és azok részfolyamatai is igényel(het)nek szupervizort.
4. Mentálhigiénés posztgraduális képzések, továbbképzések szervezése és az azokban történő oktatói részvétel
A mentálhigiéné számára alapvető jelentőségű lépés volt a mentálhigiénés képzések akkreditálása a magyar állami felsőoktatásban a nyolcvanas évek második felében (ld. később). Természetesen ezeknél kisebb volumenű, adott esetben speciális programokkal is találkozunk. A célzott programok száma szinte végtelen (pl. telefonos lelki segély munkatársainak képzése, empátiás készség fejlesztő tréningek, családóvó és egyéb nyári egyetemek). Fontosak a „laikus” segítők és kortárs segítők képzési programjai is.
Az egyetemi képzés mellett kiemeljük a módszerspecifikus pszichoterápiás egyesületek, társaságok által vezetett mentálhigiénés (nem-pszichoterápiás) célkitűzésű képzéseket. Egyes módszerekben külön mentálhigiénikus regiszterben tartják nyilván a teljes képzettséget szerzett segítő foglalkozásúakat (pl. „személyközpontú tanácsadó”, „pszichodráma vezető” –mindkettőben a meglévő pszichoterápiás „ágazat” mellett).
A mentálhigiénés képzések általában az elmélet–sajátélmény–gyakorlati készségek tréningje–szupervízió melletti esetvezetés blokkjaiból állnak. A klinikai szakpszichológus mind a négy területen részt tud vállalni az oktatómunkából. Ez is oka lehet, hogy – sok más szakember mellett – a klinikai lélektan művelői olyan nagy arányban vesznek részt a képzések szervezésében és vezetésében.
C. A klinikai szakpszichológus részvétele a társadalmi méretű mentálhigiénés munkában
1. Ismeretterjesztés, lelki egészségre nevelés
A lelki egészégre nevelés, a lélektani kultúra, illetve a pszichoterápiás szemlélet közvetítése és elterjesztése a hetvenes-nyolcvanas években nyert lendületet. Az ismeretterjesztés, felvilágosítás személyes találkozások útján történő, vagy a tömegkommunikációs eszközök által közvetített formái, a lakosságnak szóló cikkek, könyvek, publikációk sokat jelentenek.
A rádióriportok, műsorok, a tv-interjúk, vitafórumok, az írott sajtó lehetőségei adottak, csakúgy, mint az internetes ismeretterjesztés, esetleg online internetes munka. Egyre népszerűbbek azok a lehetőségek, amelyek az érintettek és a szakember média által közvetített találkozásán alapulnak (telefon, SMS, Internet). Mindezek a mentálhigiéné céljaira megfelelő szakmai és etikai elvek betartásával igénybe vehetők.
Kívánatos lenne a közművelődés intézményeit nagyobb mértékben (újra) bevonni a mentálhigiénés ismeretterjesztésbe (TIT, művelődési házak, könyvtárak).
2. Mentálhigiénés ellátó rendszerek, alrendszerek szervezése és működtetése
A hazai klinikai szakpszichológusok sok esetben kezdeményező szerepet vállaltak mentálhigiénés szolgálatok, illetve szolgáltatások létrehozásában. Ilyenek voltak és lehetnek többek között a tanácsadó központok, nevelési tanácsadók, családsegítő központok, drogambulanciák, telefonos lelki segélyszolgálatok, a közösségi mentálhigiéné különféle színterei. A komplex, egységes elvek alapján szerveződő, széles hozzáférhetőségű ellátó rendszer kialakítása még várat magára. Ezekben a szakpszichológus feladata a jövőben egyre inkább a szakmai tanácsadó esetleg irányító szerep lesz pl. az intézményvezetés helyett.
Lakosságunk rossz testi és lelki egészségi állapota miatt különösen fontosnak tartjuk, hogy a fenti ellátó rendszerek a jövőben jelentős szerepet vállaljanak komplex egészségvédő programok tervezésében és megvalósításában.
3. Egyetemi szintű posztgraduális képzések: szakalapítás, akkreditáció
Az egyetemi szintű mentálhigiénés képzés 1987-ben indult Budapesten (TF, OTE). A posztgraduális, mentálhigiénés szakosító diplomát adó szak alapítása 1990-ben történt meg (TF, Tomcsányi Teodóra vezetésével). A következő évben már Debrecenben is megindult a képzés (KLTE, Bagdy Emőke és Bugán Antal vezetésével). A hat féléves budapesti képzést ma már a Mentálhigiénés Tanszék gondozza (Semmelweis Egyetem), mely kihelyezett tagozatot működtet Szegeden is (Ónody Sarolta vezetésével). Később számos más curriculum is akkreditálására került, különösképp főiskolák keretében. A fent nevezett képzések magas minőségi színvonala garancia a mentálhigiéné mint szemlélet, interdiszciplináris tudomány és praxis magas színvonalú fejlődésére.
4. Tudományos kutatások, szűrési programok
A mentálhigiénés tudományos kutatás a fejlesztés alapvető irányait hivatott szakmai szempontból alátámasztani. Komplex szűrővizsgálatok tervezése és kivitelezése (pl. depresszió!), ezekhez tesztek készítése, validálása, adaptálása, a megfelelően választott kontrollfeltételekkel tervezett hatékonyságvizsgálatok elvégzése, utánkövetéses vizsgálatok lebonyolítása, a veszélyforrások felderítése, a minőségbiztosítás kidolgozása – mind csupán részben megoldott feladatok. Ezen a területen az interdiszciplinaritás ugyanannyira hangsúlyos igény, mint magában a mentálhigiénés tevékenységben.
5. Szakmapolitikai munka a mentálhigiéné ügyéért
A mentálhigiéné ügye érdekében több szakma képviselői együtt fáradoznak (általában jó összefogással), a fent vázolt utakon, valamint az egészségpolitikára történő, szakmai érvekkel alátámasztott ráhatás révén. A klinikai lélektan képviselői több mint tíz év óta főképp az egészségügyi és szociális miniszter által létrehívott tanácsadó szerv, a Klinikai Pszichológiai Szakmai Kollégium keretében koncentrálják ez irányú erőiket. Csaknem minden kollégiumi ülés napirendjében szerepel mentálhigiénés jellegű programpont. Ebben a szellemben véleményeztünk kormányprogramokat, tettünk javaslatot ágazati rendelet megalkotására, dolgoztunk ki szakmai ajánlásokat. A folyamatos munkára továbbra is nagy szükség van.
Záró gondolatok
A mentálhigiénés munkában a pedagógus, lelkész, orvos, jogász, szociális munkás, gyógytornász, konduktor, védőnő, pszichológus részvétele egyaránt elengedhetetlenül fontos. A jó interdiszciplináris együttműködés akkor hatékony, ha minden szakember azt a tevékenységet végzi, amiben valóban kompetens. A klinikai szakpszichológust a protokoll elején felsorolt ismeretei és készségei a mentálhigiénés ellátó rendszerben alkalmassá és hivatottá teszik jó néhány alapvető és speciális tevékenység elvégzésére. Reményünk szerint a pszichológia és a többi határterületi szakmák kompetenciakörének számbavétele és egyeztetése a jobb munkamegosztáson keresztül a valódi interdiszciplinaritást és az egész mentálhigiéné hatékonyabb kibontakozását fogja segíteni.
(A szerző címe: \n This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. )
