Moreno Centrum -

Életének századik évében,

2016. szeptember 19-én hunyt el Zerka Moreno. 

 So long, Zerka Moreno!  (clikk here...)

........................................................................................................................................

 

BÚCSÚ ZERKA MORENOTÓL

 Megemlékezés személyes hangon

 Pintér Gábor

 

A világ egész dramatikus közösségét nagyon mélyen érinti, hogy Zerka Moreno 2016. szeptember 19-én, életének 100. évében eltávozott közülünk.

 „Moreno számára nagyon fontos volt az auxiliary egoként való munkám. Azt mondta, hogy én vagyok a legjobb auxiliary, akit valaha dolgozni látott. S én nemcsak a pszichodrámában, hanem az életében is segéd-én lettem.  Teammé váltunk. Igen.  Lehetővé vált, hogy  olyan partnere legyen, akivel szervesen együtt dolgozhat, de akinek saját területe is van”  (Zerka, interjú részlet).

 Zerka 1941-től folyamatosan munkatársként, társként, majd feleségként és közös gyermekük, Jonathan édesanyjaként és számos más szerepben is  Moreno méltó társaként élt és alkotott. A pszichodráma kimunkálásában „co-creator”, Moreno 1974-ben bekövetkezett halála után pedig annak első számú továbbfejlesztője és a nemzetközi pszichodráma mozgalom vezércsillaga. A pszichodráma fejlődése és jelen sikere a világban elképzelhetetlen lenne az ő tudása, tapasztalata, integratív erejű személyisége nélkül. Szakemberek tízezrei láthatták őt pszichodrámával dolgozni az  aktívan eltöltött 7 évtized (!) alatt az összes kontinensről,  tanítványok ezrei részesülhettek kemény, következetes, ugyanakkor hihetetlen mértékben megértő és támogató oktatói, egyben pszichodráma vezetői-terapeutai munkájában, melyet mindig legfőbb célja: a „healing others” (másokat gyógyítani) alapozott meg. Sokunkkal volt párhuzamosan, a világ legtávolabbi pontjain  intenzív szakmai mentori, partneri, ugyanakkor mély és sajátosan baráti, nagyon személyes kapcsolatban.  Hazai szempontból nagyon fontos megemlíteni közöttük kiképző társunkat, Teszáry Judithot is, akinek Zerka kiképzője is volt, s akinek köztudottan olyan sokat köszönhet a magyar pszichodráma.

 Az igen gazdag életmű méltatása, állomásainak akárcsak vázlatos bemutatása más célú és sokkal bővebb keretet igényelne. Életművét, Morenohoz való szakmai kapcsolódását, de önálló tudományos eredményeit is  összefoglalja két kötete:  A „The Quintessential Zerka:  Writings by Zerka Toeman Moreno on Psychodrama, Sociometry and Group Psychotherapy", mely 2006-ban jelent meg és Zerka sok évtized alatt írt közel 40 önálló cikkét tartalmazza, sokféle tudományos témában. Külön érdekessége, hogy a szerkesztéskor Zerka mindegyik elé egy rövid előszót írt, melyben visszatekint, keretbe helyezi az adott munkát.   A 2012-ben megjelent memoárja jellegzetes címet visel: "To Dream Again: A Memoir", ezen tudomásom szerint legalább öt évet dolgozott.

 Zerka az, akivel nem lehetett nem személyes hangvételben beszélgetni, s csak a buberi értelemben vett „Én-Te” kapcsolatban lehetett hozzá kapcsolódni. Őt búcsúztatni is csak személyes élményeken keresztül lehet. Találkozásaim Zerkával mind élményhez kötődők. 1989-ben Gretel Leutz mutatott be neki Amsterdamban az IAGP konferencián. Hármasban ültünk a kongresszusi központ teázójában, s hosszasan beszélgettünk az európai pszichodráma jövőjéről, a nagyobb  összefogás és a pszichoterápiában történő hangsúly növelése szükségességéről. Akkor még nagyon meg voltam szeppenve a társaságában, de ő ezt tapintatosan oldotta. Három évvel később egy zsúfolt kongresszusi kisteremre emlékszem Montrealban, ahol az ő jelenlétével kísérve határoztuk el a későbbi FEPTO megalakítását, amelyet mindvégig támogatott, s amely egy év múlva létre is jött. 1994-ben a második FEPTO találkozót Pierre Fontainnel ketten szerveztük Oxfordban és meghívtuk Zerkát is, aki személyes jelenlétével és aktív részvételével tisztelte meg a  szárnyait bontogató hivatalos európai pszichodráma együttműködést. Támogatása mellett mindig figyelmeztetett minket: az IAGP-ben is benne kell, hogy maradjunk (Pszichodráma Szekció), hiszen azt (többekkel együtt) maga Moreno hozta létre.

 Zerka 1993-ban meghívott  a kiképzők továbbképzését szolgáló nyári tíznapos „Zerka Moreno Intensive”-re,  amely az eredeti (40 kilométer távolságra áthelyezett) Moreno Színházban zajlott, a kör alakú, tölgyfa parkettás, többszintes Moreno színpadon. Itt minden pillanat valóban intenzív volt, különösen az általa vezetett protagonista játékom végtelennek tűnő órái. Érdekes emlékem, hogy általában legalább egy szinttel lejjebb állt, mint a jelenet maga, de a kritikus pillanatokban olyan közel jött hozzám, ahogy csak lehetséges. A komoly munka mellett láthattuk sokat nevetni, saját verseit szavalni, burleszkeket énekelni is. Zerka autóval jött oda minden reggel, s több alkalommal átvitt magával Beaconba, az egykor Morenoval közös házba. Sok-sok órát tölthettem így kettesben vele, utazás közben és a házban, kertben. Aztán évekkel később is visszatértem ide, amikor az ő javaslatára Moreno életművét kutathattam a Harvard orvosi könyvtárában, a Moreno Gyűjteményben. Jelen lehettem Moreno földi maradványai Bécsbe történő áthelyezésének beaconi, első állomásánál is. A Beaconban eltöltött közös időre visszagondolva annak természetessége, egyszerűsége megragadó számomra, ahogy autót vezetett, közben mesélt mai és egykori életéről, ahogy hellyel kínált (Moreno kedvenc karosszékében) vagy vacsorát készített nekünk. Ugyanakkor kozmikus perspektívájú témákról, az emberiségről, Morenoról beszélt, mely számomra lenyűgözően hatott.

 J.L.Moreno és Zerka (a tízéves Jonathannal együtt) 1963-ban járt Budapesten, barátja, Pető András meghívására. Harmincöt évvel ezután,  1998 őszén Zerka az MPE és részben a Pető Intézet meghívására Budapestre látogatott. Amikor  fogadtam a repülőtéren, arra kért, hogy a szállása helyett elsőként a  Gellért Szálló teraszára menjünk, ott akarta kezdeni (folytatni…) budapesti látogatását.   Több évtized elteltével kristálytisztán emlékezett a helyre, a konkrét  asztalra, ahol Morenoval, Méreivel, Petővel és Hári Máriával ültek és többek között a Pető módszer fejlődéséről és a pszichodrámáról beszélgettek. Döbbenetes volt számomra, ahogy szinte szerepcserékben idézte fel a találkozás emlékeit.  A budapesti pszichodráma workshopok nagy érdeklődés mellett zajlottak  és igen emlékezetesek maradnak, Intenzív élmény maradt például, ahogy Zerka hagyni merte, hogy őt vezesse a protagonista, ennek fordítottja helyett. Érdemes lesz most majd közösen felidézni a résztvevők emlékeit.

 Zerka egész napos látogatását  a Pető Intézetben és benne a Hári Máriával való találkozást mint az intézet tanára és Hári doktornő munkatársa volt lehetőségem megszervezni. „A doktornő” Pető legközelebbi munkatársa volt és Zerkával 50 éven át, a két jó barát távozása után is folyamatosan tartotta a kapcsolatot. A kezdeti izgalmas, kissé feszült pillanatok után feloldódott a hangulat, s láthatóan nagyon örültek egymásnak, a viszontlátásnak. Hosszan beszélgettek kettesben. Utána  közösen néztük végig a ház gyermekcsoportjait. Vendégünk pattanásig feszülten figyelt, úgy kérdezett, mintha  gyakran járt volna itt. Mindent értett elsőre, ami itt történik. A legjobban a gyermekambulancia mamás csoportjai tetszettek neki, mert itt a hozzátartozó is közvetlenül tagja a „teamnek”. Talán  azért, mert így volt ez Beaconben is…

 Zerka aznap este vendégem lehetett egy meghitt este erejéig. Kisiskolás gyermekeim is jelen voltak a vacsorán. Zerka váratlanul így szólt hozzájuk: „Látom, titkon észrevettétek, hogy a jobb kezemmel valami nincs rendben. Igen, elvesztettem a jobb karomat egy betegség miatt, de ez egyáltalán nem akadályozott meg abban, hogy Moreno jobb keze lehessek.”

 Később is sokszor találkoztunk, folyamatosan leveleztünk, dedikált saját és más szakmai könyveket küldött, amerikai dramatikusok jöttek hozzánk látogatóba. Bizonyára sokan átélték azt az élményt, amelyet én, hogy ha több hónap után levelet (később emailt) írtam neki, Zerka azonnal válaszolt: úgy, hogy mindig képben volt, mindig tudta, hol tartunk. Pedig bizonyára több száz emberrel volt hasonló, folyamatos kapcsolatban. Közös állásponton voltunk a pszichodráma szakmapolitikájának részleteit illetően. Szívesen  tájékoztattam a FEPTO aktuális céljairól, tevékenységéről, konzultáltunk egyes nehezebb kérdésekben: lenyűgözte a pszichodráma európai fejlődése, ahogy az MPE hazai eredményei is, amelyről évente többször informáltam: különösen a dramatikus munka volumene és a pszichoterápia területén elért fejlődés tetszett neki.

 Érdekelte és végigkísérte a feleségemmel, Barbarával való másfél évtizedes közös dramatikus munka kibontakozását és alakulását, intenzíven támogatta az együttes munkát, rengeteget beszéltünk erről. Gyakran hozott példát arról, milyen módokon vett részt Moreno drámáiban, akár Beaconben, akár külföldön egy-egy bemutató keretében.  Szupervíziós jelleggel is többször segített nekünk.  Ez vezetett aztán ahhoz a támogatáshoz, amelynek nyomán létrejött kis pszichodrámás - pszichoterápiás cégünk, a ”Moreno Centrum”, közel egyidőben Jörg Burmeister barátom granadai „Centro Moreno”-jával, ugyanazzal a céllal és hasonlóan családi szerkezetben. Vállalt feladatunk többek között a Moreno házaspár örökségének  ápolása, életművük bemutatása, gondolataik közreadása, értékeik képvislete.

 Most pedig, megemlékezésem végén Zerka szólal meg személyesen.  „Mit szeretsz legjobban a pszichodrámában?” -  kérdeztem egy interjúban. 

 „ A pszichodráma hatással tud lenni az emberekre, ahogy rám is, értelme van, reményt ad, tökéletesebbé teszi az életünket,  hogy is lehetne nem szeretni ezt, hiszen olyan gyönyörű!... Nem lehet nem szeretni!...  Az emberek eljutnak  általa teljesebb önmagukhoz. Életük nagyobb értelmet kap, céltudatosabbak lesznek, jobban megértik, hogy miért vagyunk itt, miről szól az élet...”

 Álljon itt befejezésül Zerka üzenete nekünk, magyar dramatikusoknak! Ezt írta a 2009-es kongresszusunk ünnepélyes megnyitójára:   

 „Férjem, J.L.Moreno nagyon megtisztelve érezné magát, hogy Magyarországon megünneplitek születésének 120. évfordulóját, ahol a marxista időkben valamennyi időt együtt töltöttünk Pető Andrással, akivel a bécsi években voltak egyetemi társak. Moreno szerette az országotokat és András  bátor erőfeszítéseit az elnyomók kijátszásában.

 Miután sok marxista országban jártunk Morenoval, ahol a templomok harangjai hallgattak, Budapest volt az első, ahol  hallhattuk a templomok harangszavát.  Nem voltunk ugyan katolikusok, de azoknak a dacos harangoknak a zúgása  számunkra azt jelentette, hogy ők a szabadságért szólnak, amely végül is később elérkezett a Ti országotokba is.

 Így hát továbbra is hallassátok azokat a harangokat, amelyek a belső szabadságért zúgnak, azokkal az eszközökkel, amelyeket Moreno hagyott örökségül számunkra.”

 

Zerka, mindent köszönünk és reméljük, továbbra is

 örömöd lelheted a tőlünk érkező harangszóban!

 

A cikk a Pszichodráma Újság számára készült 2016. szeptemberében...